Sziasztok!
Egy magányos lány most elmeséli mi bántja:
Először had kezdjem ott hogy találkoztam egy nagyon kedves sráccal akivel úgy hittem mindig együtt leszünk, a miénk irigylésre méltó szerelem volt , igaz távol lakunk egymástól és msn-en beszéltünk a legtöbbetde így is megértettük egymást aztán egyszer 3 hónapra eltűnt és majdnem belehaltam aztán visszatért beszéltünk 1 hónapig majd eltűnt 3 hétre azt hittem belehalok abba az ürességbe és fájdalomba ami az ő hiányát okozta.
És most megint nincs már 2 napja de nem tudok továbblépni amíg nem tudom hogy mivan vele, igaz volt már rá példa hogy azért nem volt mert vagy a agyija betegedett meg vagy a nete , msn-e ill. a gépe szarakodott:(
Imdátuk ill. imdájuk egymást nem akarok még tőle elbúcsúzni nála fontosabb még soha senki nem volt nekem.akár még a kútba is utána ugranék mert annyira szeretem az illető neve misi
vajon visszakapom még?
vajon beszélhetek-e még vele?
vajon visszatér-e még hozzám?
nem tudom rá a választ de egyet tudok hhogy belehalok ha legalább ma vagy holnap nem beszélhetek vele.
Olyan ürességet, hiányt, fájdalmat és több kés szúrást érzek ha ő nincs velem. :(
Miért? miért én? miért pont azt veszem el akit szeretek???? :(
Ez még semmi még a barátaim is elhagynak mert nem is tudom hogy miért visszatértem a koliból és azt mondták milyen 2színű vok és mennyire haragszanak rám, megkérdem miért? erre csak annyit válaszoltak hogy tudnod kéne........
de én mégsem tudom mostanában minden összejön és én már csak búvalbaszott vok...:(