Te vagy az életem!

Az elmúlt napok a készülődéssel, a ballagási műsor próbáinak végeláthatatlan sorával teltek.

75 nyolcadikosnak ma végre eljött az utolsó általános iskolás tanítási napja.

Az időjárás is, mintha csak sajnálná, szomorú lett volna a búcsú miatt, viharfelhőkkel akarta mindezt megakadályozni. De a sötéten gomolygó fellegeket a feltámadó, orkánszerű szél elzavarta.

Eső tehát nem esett, de a hűvös légörvények furcsa piruettjei úgy felkapták az emlékezetes tánccal is búcsúzni igyekvők - székeken hagyott  - drága, igényes,  gyönyörű csokrait, hogy kénytelenek voltak az anyukák és az osztályfőnökök a virágok után kapkodni, szaladozni, olyan gyorsan, mint a gondolat.

Hála a csütörtöki hosszújáratú újra és újra ismételt gyakorlásnak: a gyerekek fel sem vették a légköri viszonyok furcsa megváltozását, olajozottan adták elő a produkció  számait.

A táncot a közönség óriási "viharos" ovációval: tapssal, hatalmas füttyökkel köszönte meg.

A műsor végén a végzős tanulók két hosszú sorban felsorakoztak: az ásokon bordó, a béseken halványlila, a céseken királykék nyakkendőt, kendőt lobogtatott a már békésebb szél.

Ekkor a hetedikesek minden ballagónak egy-egy - a nyakkendőjével, a sáljával megegyező színű - léggömböt adott a kezébe, s a lufik hamarosan egyszerre megindultak a kék égbe: jelképezve, hogy hamarosan bekövetkezik az elválás a régi iskolájuktól, a más-más utakon (középiskolákba) való elindulás, továbbtanulás.

A héliummal töltött ballonok nagy része bátran, határozottan felfelé tört, néhány bizonytalankodva, keresve, hogy merre is szárnyalhat, egyet-kettőt örvény húzott a föld felé, de aztán lassan-lassan a fény irányába, fölfelé emelkedett valamennyi...

írta: volt magyar tanárom.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat